Klónok támadása?

Emlékszünk még arra, mikor anno egy Brooklyn Bounce nevű csoportosulás (nem kuncogni, menő volt az akkoriban!) kijött a Bass, Beats & Melody című számmal? Utána jött a Born To Bounce, ami szinte teljesen ugyanaz a dal volt, csak minimális változtatások különböztették meg testvérétől. Vagy például amikor ATB a listák elejére került a 9 PM-mel? 
Utána még kisajtolt pár aranytojást abból a bizonyos tyúkból a The Summer és a Don’t Stop képében. Na ki tudna még valami hasonló példát mondani mondjuk a trance stílusból?

Gondoljunk csak vissza, a 96-os, 97-es évek dance/trance hangzására. Azt a jellegzetes „pizzicato” szintetizátor hangot akkoriban igen sokan felhasználták. Melyikre gondolok? Nos, először talán az 1995-ös Faithless féle Salva Mea-ban fordult elő, később pedig az Insomnia-ban vált híressé.
Utána pedig rengetegen gondolták úgy, hogy ez mennyire menő már, így nosza, be is álltak a sorba. DJ Quicksilver, Three ’n One, Disco Citizens (a.k.a. Chicane), Red 5, Beam, Future Breeze és még sorolhatnám.

Vagy ott van például Deadmau5, aki a Faxing Berlin című számával valóságos lavinát indított el, de olyat, aminek hatása még ma is érződik. Ez a pulzáló, progresszív hangzás olyan követőket vonzott maga után, mint például az Inpetto (alias Duderstadt), Glenn Morrison, OceanLab, Jose Amnesia, Tiesto, de még a magyar páros, Myon & Shane 54 is belekóstolt egerünk stílusába.

De ma vajon mi az uralkodó hangzás a trance világában? Elsőként ott van a Klauss Goulart féle Turbulence. Ez a felfelé emelkedő, óvatosan magasodó pitch-el rendelkező szintetizátor sokaknak megtetszett. Már maga Klauss is felhasználta vagy még kétszer, de említhetném még a Skytech formáció Sirens című számát is, John O’Callaghan és a Timmy & Tommy duó közös számát, a Talk To Me Orjan Nilse-féle remixét, Markus Schulz törzsfőnök Dakota-ként előadott Sleepwalkers-ét, stb...
Ó, és ha már szóba került Markus, mostanában a Coldharbour szegmens hangzása is kicsit uniformizálódott.

Mikre gondolok? Például a Dakota Saints-e, a Beats Service Outsider-e, Mr. Pit Avion-ja mind-mind hajaznak egymásra erős lead szintijükkel. De Armin van Buuren-t is említhetném, aki a Gaia-s hangjaitól nagyon nehezen tud megszabadulni. Vagy Dash Berlin ugyanazokra a dallammenetekre írt nótáit. Vagy Solarstone jellegzetes gitárhangjait...

A lista végtelenségig sorolható, a kérdés csak az, hogy mikor beszélhetünk bőrlehúzásról, hommage-ról, plágiumról vagy jellegzetességről. Véleményem szerint, amíg nem lopásról van szó, tehát ugyanannak a dallamnak a szó szerinti lekoppintásáról, addig nagy baj nincs (a dance és hands up stílus sajnos már régóta ebben szenved).

Vannak olyan előadók, akiknek egy bizonyos hangzás nagyon jól áll, és ez egyfajta védjegynek is tekinthető. Amikor azonban a futószalagon már a sokadik ikertestvér gördül le, szerintem jogosan húzható a száj. És hogy mikor melyik eset áll fenn? Ezt úgyis mindenki maga dönti el, kinek éppen mi tetszik, miből van már elege, ki mit vesz észre. Az ízlés viszont nem vita tárgya.


9 hozzászólás:

Névtelen írta...

Ne feledkezzünk meg Moonbeamről is, annak ellenére, hogy a számok hangzásvilága az évek során nem sokat változott, a srácok még mindig tudnak újat mutatni.

Projeckt írta...

Izlésekről és véleményekről nagy vitákat lehetne nyitni, még a trance stílusán belül is, de ebbe most nem menjünk bele!
Jó kis írás, érdekes téma.
Bár én az előadók mellett, még tettem volna némi említést a vokalistákról is.
Vegyük például Tiff Lacey esetét ... :)

Pactolous írta...

Igen, örülök, hogy a Moonbeam szóba került, ugyanis eleinte ők is egyfajta hangzásra álltak rá - ami persze egyedi, erről voltak felismerhetők, de hosszú távon kicsit fáradttá vált. Szerencsére ez már közel sincs így, szóval öröm és boldogság.

Szegény Tiff Laci... igen, így van, szegényke jól énekel, csak túl sok számban tűnt fel, és a hangját is csak egy módon használja, holott sokkal több lakozik benne. Az énekesekről épp most írt Andsen, ajánlom erősen! :)

Névtelen írta...

tök jo h ezt mind leirtad de mit akartál ebből kihozni már ebből nemsok minden derül ki. nem mellesleg elég merész dolog fikázni egy atb szintű előadót, aki a mai napig világhíres bejárja egész amerikát és az egész világon turnézik. nem értem ezt az egész faszságot amit itt összehordtál :)

Andsen írta...

Olvasd el újra, és szerintem rájösz mit akart kihozni belőle a kolléga ;)
Bár maga a cím is elég beszédes. Az uralkodó hangzásvilágokról lenne szó.
ATB-t szerintem meg nem fikázta senki, be kell látni, az említett három dal egy kaptafára készült.

Pactolous írta...

Kedves Névtelen!

ATB-t egyáltalán nem fikázom, én is nagyra tisztelem, mint előadót, művészt. De a tényeket kár letagadni, a cikkben is említett számok egyértelműen hasonlítanak egymásra. Én csak erre akartam rávilágítani, ennyi. Legközelebb remélem barátságosabb hangnemben tudunk diskurálni :)

Meidin Tschaina írta...

Igen, kétségtelen, hogy van igazság ebben a cikkben. Véleményem szerint egy stíluson belül is hangzások jönnek, hangzások mennek, valamikor ez a divat, valamikor pedig az, ez így lesz, míg világ a világ.

Azt, hogy ugyanarról slágerről lehúzunk három-négy bőrt, kicsit másként értelmezem. Az egyáltalán nem baj, ha egy olyan új, egyedi hangzásvilágot hozol létre, ami csak rád jellemző, hiszen kellenek olyan "ismertetőjegyek", amelyek segítségével az emberek egyből rád asszociálnak, ezt a hangzást pedig a számaidnak azért tükröznie kell valamilyen szinten, legalábbis addig, amíg be nem futsz, utána meg már lehet kísérletezgetni. Azt hiszem, erre az egyik legjobb példa Simon Patterson. Egyrészről az F16-Bulldozer-Panic Attack-Smack-Thump hangzás, a másik oldalról pedig az Us-Always-Miss You-Taxi-Latika hangzás. Aki ismeri ezeket a zenéket, az tudja, hogy miről beszélek. Ezek is elég feltűnően hasonlítanak egymásra, de ez kell, hiszen ettől lesznek ezek a zenék "Patterson-osak" :) Ha meg már van ríszpektje, akkor kísérletezhet mással is, lásd Come To Me. Tehát szerintem mindenféleképpen kell valamiféle "nimbuszt" kiépíteni hangzásügyileg magad köré az első időkben, amíg nem válsz ismertté és befutottá és éppen ezért nem ítélném el ATB-t sem, bár könnyen át lehet esni a ló túloldalára is: Az sem egészséges, ha X, vagy XX éven keresztül ugyanabban a stílusban, hangzásvilágban írod a dalaidat, de így van ez más műfaj esetében is, szóval egy idő után váltani kell, de azért nem radikális mértékben...

És ha már Klauss Goulart meg lett említve:
Dustin Zahn - Stranger To Stability (Len Faki Podium Mix) + Moguai - Oyster (Marcel Woods Remix) = Turbulence. Legalábbis szerintem. :D

Meidin Tschaina írta...

EDIT, mert a szemfülesek úgyis észreveszik: Moguai - Oyster (MICHAEL Woods Remix) :)

Pactolous írta...

Meidin: teljesen jogos és igaz, amit írsz. Tulajdonképpen ugyanazt mondjuk, csak más szavakkal :) A végén én is leírom, hogy egyfajta védjegynek tekinthető egy egyedi hangzás, persze. ATB-t sem marasztaltam el, csak megjegyeztem, hogy kihasználta a 9PM sikerét, ki nem tette volna ezt a helyében? Szerencsére utána tovább állt.

Utánanéztem az egyenletednek, és tényleg :)

 
Copyright © 2012 Music For Trance People. Üzemeltető: Blogger.