Music For Trance People

Nick Bracegirdle, ismertebb nevén Chicane, az elektronikus zene egyik csodabogara, aki pályafutása során olyan slágerekkel örvendeztette meg rajongóit mint az Offshore, a Saltwater, az Autumn Tactics, a Love On The Run vagy a Poppiholla, és olyan neves előadókkal dolgozott együtt mint Moya Brennan, Bryan Adams vagy Tom Jones, most előrukkolt 5. nagylemezével, mely a Thousand Mile Stare címet kapta.

Az album a Hljóp-pal nyit, melyben egy izlandi zenekar és énekese működött közre, roppant megnyerő muzsika, csodálatos hangszerelés, a vokál kicsit szokatlan, de egy Chicane dalnak még ez is jól áll. Érkezik a The Nothing Song, melyet a Poppiholla utódjaként is elkönyvelhetünk az ismerős dallamok miatt, ám ezuttal egy kellemes vokállal lett megspékelve a dolog. A Windbreaks-en egy kis bolondos hangulat uralkodik, kis zongora, dúdolászás, eszméletlen harmónia.

A címadóval sincs komolyabb probléma, de nem sikerült meggyőznie engem... és már itt is a mesés hangú Kate Walsh kisasszony és a Playing Fields, ami már jóval említésreméltóbb, kellemes darab, a zongora természetesen ebből a dalból sem hiányozhat, Kate gyermeteg hangja pedig csak hab a tortán. A Sólarupprás-ban ismét feltűnik az izlandi együttes, a Vigri, a vokál mindent visz.
Ismerős dallamok érkeznek, ez bizony a Going Deep, annak is egy meglehetősen jólsikerült átirata, kellettek már ezek a keményebb karakteres ütemek ide az albumra.

A Goldfish is egy kisebb csoda, bár elég minimalista, de talán pont emiatt tetszik, mindössze egy csipetnyi zongorát, és egy törzsi jellegű férfihangot hallhatunk.
A Flotsum And Jetsum-ot és a Super Mouflon-t akár egy kalap alá is vehetjük, elég hasonlóak, mind hangzásába mind hangulatába, az eddig hallottak után bizony szükség van egy két energikusabb számra is, és ezeket most meg is kaptuk.

Ezután Chicane elkönyvelhet egy óriási feketepontot, ugyanis a lemez végéhez érve sajnos felcsendül a Going Deep eredeti verziója is, amit leginkább a pocsék jelzővel tudnék illetni, ez a hip-hop szövegelés nálam kiverte a biztosítékot.
Végül megérkezik az utolsó szám is, elég nagy a kontraszt a Going Deep-pel, a Fin de Jours egy varázslatos kis levezetője az eddig hallottaknak.

Nick stílusát bizony nem egyszerű körülírni, de aki kedvelte az úriember eddigi munkásságát, annak a Thousand Mile Stare is tetszeni fog, bár érzésem szerint a Giants óta nem sokat lépett előre. Az album leginkább otthoni hallgatásra és lazuláshoz ajánlott, de máshova nem nagyon tudom elképzelni.

Kiadó: Armada
Műfaj: Trance, House, Ambient
Megjelenés: 2012.04.15.

01. Chicane & Vigri - Hljóp
02. Chicane - The Nothing Song
03. Chicane - Windbreaks
04. Chicane - Thousand Mile Stare
05. Chicane feat. Kate Walsh - Playing Fields
06. Chicane & Vigri - Sólarupprás
07. Chicane - Going Deep (Moogmonkey Rework mix)
08. Chicane - Goldfish
09. Chicane - Flotsum And Jetsum
10. Chicane - Super Mouflon
11. Chicane - Going Deep
12. Chicane - Fin de Jours