Music For Trance People

Hogy mi a közös a címben említett nevekben? Gondolom mindenkinek akadt pár ötlete, de ígérem, mindjárt közelebb kerülünk a megfejtéshez. Néha muszáj egy kicsit kitörni a trance műfajból, és körülnézni, mi újság a nagyvilágban, merthogy újdonságok akadnak bőven, és ha az ember csak egy kicsit is nem figyel oda a dolgokra, nem naprakész, akkor bizony könnyen azon kaphatja magát, hogy nagyot fordult a világ.

Akárcsak a divat, úgy a zene és az épp aktuális trendek is folyton változnak, ez napjainkra főleg igaz, amikoris szinte tapintható ez a változás, és hogy mire is gondolok pontosan... underground műfajok pillanatok alatt divattá növik ki magukat, pár éve még ismeretlen nevek egycsapásra világsztárokká válnak, és rövid idő alatt egy egész kontinenst meghódít egy zenei irányzat.
Sorrendben dubstep, Skrillex és amerika, de ha egész pontosak akarunk lenni, akkor főleg Las Vegas-t emeljük ki, ami lassan Ibiza babérjaira tör.

Dubstep, fénykorát éli a műfaj
Valószínüleg pár éve csak kevesen tudtak volna érdemleges választ adni, ha megkérdezzük tőle, mi a véleménye a dubstep-ről. Na ma már ez nincs így. Ez az a műfaj, amit a szomszéd kiscsajtól elkezdve minden tizenéves hallgat, és keresve se találnánk olyan embert aki ne hallott volna róla. Maga a stílus az ezredforduló tájékán alakult ki, brit gyökerekkel rendelkezik, kemény basszusok, effektek és torzítások jellemzik, ugyanakkor a minimalizmusra törekszik. Nos erről a műfajról egészen napjainkig az átlag ember nem sokat hallhatott, viszont az elmúlt pár évben ez megváltozott, elindult világhódító útjára a dubstep, ma már az underground jelző egyáltalán nem illik rá, rengeteg rajongóra tett szert a fiatalok körében, sőt, az elmúlt időszakban még néhány vállalkozó kedvű trance előadó is belekóstolt ebbe. És hogy mi áll ennek a hírtelen jött változásnak a hátterében? Hát passz...

Skrillex, hova tovább?
Ki az a Sk.. Skrr... Skrillex? Na igen, 1-2 éve még ez is egy teljesen jogos kérdés lett volna, ám most hogy 2012-t írunk, szerintem nem sokaknak kéne bemutatnom a srácot. Az amerikai fiatalember, polgári nevén Sonny John Moore, 1988-ban született, a zene iránt nagyon fiatalon elkezdett érdeklődni, még egy rockbandában is "énekelt", később szóló karrierbe kezdett, és a dubstep-nél kötött ki. Ám ami ezután jött, az szinte mesébe illő történet. Tessék megkapaszkodni, az első saját szerzeménye 2010-ben jelent meg, ma 2012-t írunk, akárhogyis számolom, két év telt el azóta, és mára nem túlzás ha azt mondom, hogy a legnagyobb popsztárokat is megszégyenítő népszerűség övezi őt a fiatalok körében. Az idei Grammy díjátadógálán is bezsebelt mindent amit lehetett, lenyomva olyan előadókat mint David Guetta vagy Afrojack. És hogy mi áll ennek a hírtelen jött változásnak a hátterében? Hát passz...

Las Vagas, az új Ibiza
Az elmúlt 1-2 évben nem csak új műfajokkal és nevekkel ismerkedhettünk meg, hanem mindennek egy új otthont adó színhellyel, az egyesült államokkal, ahol - annak ellenére, hogy a techno és a house eredete is ide vezethető vissza - eddig az elektronikus zene kis túlzással idegen fogalom volt, merthogy az átlag amerikai nem hallgatott ilyesmit. Ám szinte tegnapról mára, valami csoda folytán alaposan megváltozott a közizlés, az emberek nagyon rövid idő alatt megkedvelték ezt a vonalat, melynek legnagyobb központja Las Vegas lett, ahova a legnevesebb előadók sorra kötik a szerződéseiket, akik olykor hatalmas arénákat tömnek meg rajongóikkal, így a város lassan Ibizát is lepipálja. Erről a megdöbbentő fordulatról korábban már a Tiesto, a modern kor rocksztárja című írásunkban is értekeztünk. És hogy mi áll ennek a hírtelen jött változásnak a hátterében? Hát passz...

és a többiek...
Bizony itt még nincs vége a sornak, hisz akad még pár elég megmagyarázhatatlan jelenség az elektronikus zenei szcénába, amik egycsapásra felkavarták az állóvizet.
2010-ben jártunk amikor egy Swdish House Mafia névre hallgató kis csoportosulás debütált az One című slágerükkel, ami egy piszkosul nagy partyhimnusz lett, és ennek az egyetlen egy számnak köszönhetően az év végére a Dj Mag listájának 23. helyét kaparintották meg. Oké hogy Axwell, Sebastian Ingrosso, és Steve Angello áll a projekt mögött, dehát azért na...
Aztán ott van Paul Kalkbrenner, aki közel 10 évnyi zenélés után is csak egy vékony réteget ért el, majd 2008-ban a Berlin Calling című albumával meghódította a világot, és valószínűleg nem volt olyan klub, ahol ne csendült fel volna a Sky And Sand legalább egyszer.
Végezetül pedig, hogy a trance szcénából is említsünk valakit - bár talán nem olyan jó példa mint az előbbiek, ha tudtok jobbat ne kíméljetek - a W&W páros 2007-ben debütált a Mustang című számukkal, amivel lényegében jöttek, láttak és győztek, és az általuk is képviselt tech trance hangzás pedig azóta mégnagyobb népszerűségnek örvend mint valaha.

Az említett esetek mindegyike rendkívül rövid idő alatt következett be, és kivétel nélkül mind óriási lábnyomot hagyott maga után az elektronikus zenében, így abban a bizonyos kis "történelemkönyvben" is már most külön fejezetet érdemelnek. De hogy mi vezet underground műfajok ilyenszintű virágzásához, előadók egycsapásra világsztárrá válásához, és a zenei ízlés 180 fokos fordulásához, nos ez egy nagyon bonyolult és összetett kérdés, talán érdemleges válasz nem is létezik rájuk. Egy biztos, érdemes nyitott szemmel járni - esetünkben inkább füllel - mert érhetnek még meglepetések.